[Az eredeti latin és olasz nyelvű szöveg nem hivatalos fordítása]
A személyi prelatúrákról első alkalommal a II. Vatikáni Zsinat tett említést a Presbyterorum Ordinis kezdetű dekrétum 10. pontjában a papok területi elosztása kapcsán, a minden egyházról való gondoskodással való összefüggésben.
Ezt a megközelítést vitte tovább – szintén a II. Vatikáni Zsinat keretében – az Ad gentes kezdetű dekrétum, amely így fogalmaz: „személyi prelatúrák létesítését helyezik kilátásba, amennyiben azt az apostolkodás helyes végzése megkívánja; hogy a különböző társadalmi csoportok lelkipásztori ellátását megkönnyítsék” (105. lábjegyzet).
Az Ecclesiae Sanctae kezdetű motu proprio (1966. augusztus 6.) „A papok területi elosztása és az egyházmegyéknek nyújtandó segítség” című cikkében a prelatúrákkal kapcsolatban arra emlékeztet, hogy „adott földrajzi területeken vagy adott segítséget igénylő társadalmi csoportok körében különleges pasztorális vagy missziós kezdeményezések támogatása céljából az Apostoli Szentszék adott képzettséggel rendelkező világi papokból álló prelatúrákat hozhat létre, amelyek saját szabályzattal rendelkeznek, és amelyek élén saját prelátusuk áll” (I, 4).
E megközelítéssel összhangban az 1983-as Egyházi Törvénykönyvön belül a személyi prelatúrák a II. könyvnek a krisztushívőkről szóló I. részében kaptak helyet a IV. cím alatt, „a szent szolgálatot teljesítők, vagyis a klerikusok” (III. cím) és „a krisztushívők társulásai” (V. cím) között.
Tekintettel arra, hogy a Praedicate evangelium kezdetű apostoli konstitúció (2022. március 19.) 117. cikkének értelmében a személyi prelatúrák feletti hatáskör átkerült a Klérus Dikasztériumához, amelynek illetékessége alá tartoznak a papok inkardinálására jogosult papi társulások is (118. cikk, 2. pont),
tekintettel a 265. kánonra és az Ad charisma tuendum kezdetű motu proprio (2022. július 14.) 6. cikkére,
elrendelem az alábbiakat:
1. cikk
A 295. kánon 1. §-a, amely a prelatúra szabályzatára és a prelátusra vonatkozik, kiegészül azzal, hogy a személyi prelatúra „hasonló a papok inkardinálására jogosult pápai jogú papi társulásokhoz”, hogy a szabályzatát az Apostoli Szentszék jóváhagyja vagy kiadja, valamint hogy a prelátus „az ordinárius joghatóságával felruházott” „vezetőként” áll az élén. A kánon módosított szövege a következő:
Can. 295, § 1. Praelatura personalis, quae consociationibus publicis clericalibus iuris pontificii cum facultate incardinandi clericos assimilatur, regitur statutis ab Apostolica Sede probatis vel emanatis eique praeficitur Praelatus veluti Moderator, facultatibus Ordinarii praeditus, cui ius est nationale vel internationale seminarum erigere necnon alumnos incardinare, eosque titulo servitii praelaturae ad ordines promovere.
[295. kán. – 1. §. A személyi prelatúrának, amely hasonló a papok inkardinálására jogosult pápai jogú papi társulásokhoz, az Apostoli Szentszék által jóváhagyott vagy kiadott szabályzata van. Élén vezetőként az ordinárius joghatóságával felruházott prelátus áll; ennek joga, hogy országos vagy nemzetközi szemináriumokat alapítson, és a növendékeket inkardinálja, valamint a prelatúra szolgálatának címére felszentelje vagy felszenteltesse.]
2. cikk
A 295. kánon 2. §-a, amely a prelátusnak a prelatúrába inkardinált papok képzésével és megélhetésük biztosításával kapcsolatos felelősségét szabályozza, pontosítja, hogy a prelátus „az ordinárius joghatóságával felruházott vezetőként” jár el. A kánon módosított szövege a következő:
Can. 295, § 2. Utpote Moderator facultatibus Ordinarii praeditus, Praelatus prospicere debet sive spirituali institutioni illorum, quos titulo praedicto promoverit, sive eorundem decorae sustentationi.
[295. kán. – 2. §. Az ordinárius joghatóságával felruházott vezetőként a prelátusnak kell gondoskodnia azoknak a lelki képzéséről és tisztes megélhetéséről, akiket az említett címen felszentelt vagy felszenteltetett.]
3. cikk
A világiaknak a személyi prelatúra apostoli munkájában való részvételét szabályozó 296. kánon kiegészül a 107. kánonra való hivatkozással. A kánon módosított szövege a következő:
Can. 296. Servatis can. 107 praescriptis, conventionibus cum praelatura initis, laici operibus apostolicis praelaturae personalis sese dedicare possunt; modus vero huius organicae cooperationis atque praecipua officia et iura cum illa coniuncta in statutis apte determinentur.
[296. kán. A 107. kán. tiszteletben tartásával, világiak a prelatúrával kötött megállapodás által szentelhetik magukat a személyi prelatúra apostoli munkájának; a szabályzatban kellőképpen meg kell határozni ennek a szerves együttműködésnek a módját, valamint a vele járó főbb kötelezettségeket és jogokat.]
Elrendelem, hogy mindazt, amiről ezzel a motu proprio formában kiadott apostoli levéllel határoztam, minden részletre kiterjedően tartsák be, minden ellentétes dolog ellenére, még ha az külön említésre méltó is lenne, és elrendelem, hogy az Osservatore Romano napilapban való közzététel útján hirdessék ki, s közzététele napján hatályba lépjen, azt követően pedig a Szentszék hivatalos közlönyében, az Acta Apostolicae Sedisben is tegyék közzé.
Kelt Rómában, Szent Péternél Szent Domonkos emléknapján, 2023. augusztus 8-án, pápaságunk tizenegyedik évében.
FERENC